Hogyan és mikor csúszhat ki kezedből életed irányítása?
Azt mondhatnám, hogy bármikor, de valójában ez egy folyamat.
Egyszercsak elkezdődik, és nem bírsz kiszállni, megvannak a pontok,
amiken még kiléphetnél, aztán elkap a gépszíjj és vége,
belekerültél és beleragadsz.
Nagyon régen volt egy barinőm. Igen direkt így írtam, úgy
indult, hogy egyszer úgy 10 évesen talán, megmentettem őt.
Bántották, de én egyedül megsajnáltam és melléáltam. Onnantól
kezdve barinők lettünk. Általános iskola, sokat leveleztünk, talán
hülyén vagy viccesen fog hangzani, de nagyon vártam a leveleit. Két
kicsi leányzó. Anyukám mindig segített a levelekben, mert ezek
különleges levelek voltak. Szerettünk játszani. Nem csak írtunk
egymásnak, hanem mivel mindketten szerettünk tanulni és fejlődni
(10! évesen) ezért különleges levelezésünk volt. Játékokat
találtunk ki, keresztrejtvényeket, betűfejtőt, mindent. Szüleink
segítettek, és persze ha az egyikünk vagy másikunk küldte a jó
megoldást (postai levelezés) akkor küldtünk érte nyereményt is.
Nyereményt! igen, - ne nevess! - hogy mi volt az? Matrica - állatos
- bélyeg, kedvenc énekes együttes kivágott képe...stb. Igazi
önfeledt őszinte naív boldog gyermekkor.
Teltek az évek...általános után középsuli... levelek csökkentek,
más érdeklődés lett, kamaszkor, fiúk, bulik (házibuli cólával, nem
alkohollal, játékokkal - nem pornóságok, meg hülyeségek, meg
drogok...áááááá szörnyű világot élünk).
Fiúzás? Mi volt akkor? Rámnézett, ránéztem, megfogtam a kezét,
vagy adtam egy puszit....ennyi. Istenem, régi szép világ, régi szép
gyermekkor, őszinte és naív szerelemmel és érzésekkel.
Teltek az újabb évek....ballagások....én munka és tanulás...ő
egyetem.
Okos lány volt, kítűnő tanuló, de eltávolodtunk, egyszercsak
megszakadt a kapcsolat, de nem tudtam miért....
10 évvel később - persze közben néha beszéltünk -
találkoztunk
Egy presszóban ültünk, ő feltűnően elegáns, smink, legújabb
ruha, aranyékszer, festett haj, 175 centihez kb. 48 kiló.
Szoláriumozott bőr. Általános volt a beszélgetés, dr. lett jogból,
plusz még két egyetemet végzett el. Most épp jogász, barátja nincs,
hébe hóba összevissza, de igazából gazdag pasik szeretője. Ő az
okos, a kedves kislány. Az a tündéri teremtés, akit én anno
megmentettem mert bántottak. Ő akire mindig felnéztem, tiszteltem.
Három nyelven beszél, a szülei nem elváltak, mindent megkapott,
sokat dolgoztak, nem járt rossz társaságba, nem füvezett.
Aztán néma csend lett. Ültünk és valami nagyon rossz érzés
fogott el. A szemébe néztem, 20 éve ismerem, de a szemében ült
valami fájdalom.
Tudta mivel foglalkozom, és erre tért rá, azt mondja van egy
visszatérő álma és tudja, hogy álomszimbológiával foglalkozom, és
hogy szerintem mit jelent.
Elmesélte az álmát, majd nézett rám.
Először majdnem eltakartam az arcomat mert éreztem, hogy a
könnyeimmel kezdek küszködni, aztán visszafojtottam és nem tudtam,
hogyan mondjam vagy kérdezzem, nem tudtam mit csináljak, forgott a
világ velem, a gondolatok, kirohantam volna, de ott ült velem
szembe és én voltam az első akivel 13 év után megakarta osztani ami
történt.
Összeszedtem magam és halkan, de érthetően, ránézve, de mégis
egy kicsit félrefordulva megkérdeztem:
Megerőszakoltak?
Igen, válaszolta. 17 évesen...és elmesélte a történetet.
A szülei semmit sem tudnak mindebből. Sokkolt. Eltelt 20 év
mióta megmentettem, és most ismét találkoztunk. Pár hónapot
törődtem vele. Beszélgettünk, jó párszor kiosztottam, elküldtem
pszichiáterhez és még egy pár helyre. Hallgatott rám nagyjából, bár
nehéz egy életmódot feladni egyik napról a másikra egy elcsúszás
miatt.
Most jó úton jár, gyermeket és családot szeretne, talált egy
normális rendes állást szakmájában és tudását kihasználva. A
szüleivel kezd rendeződni a helyzete, úgy értve, hogy e miatt az
évek alatt eltávolodott tőlük, de most újra jobb lesz, de a
történteket nem meséli el nekik, azt mondja, nem akarja hogy
ennyi év után a szülei hibáztassák magukat. Nem vették észre, a sok
munka, hogy a kicsi lányuknak minden jó legyen betemette őket, és
nem vették észre, hogy mi lesz a leányból és miért. Elcsúszott, de
ők csak azt hitték, hogy ilyen és kész.
Szeretem és ismerem a szüleit, nem hibáztatom Őket, de valami
nem lehetett túl jó, ha így történt. Csak remélni tudom, hogy pár
éven belül rendeződik az élete a helyes mederbe, a számára
helyesbe, ahogy Ő szeretné. Ő azt mondta, neki egy igazi család és
a gyermekek a vágya, jó úton jár, én kívánom neki, és szeretném, ha
olyan naív, kedves, őszinte jóravaló gyermekei lennének, amilyen ő
volt, akkor anno mielőtt még elcsúszott volna.
